Sorsfordítók: 1944 - 1956 - 1989 - 2026: AZ UTOLSÓ MOHIKÁNOK ÜZENETE

Az első lépcső – A mozi (AI nyomán) MIAréna, 2025. október 31. Itt akár be is fejezhetném. De valójában ez csak a kezdet volt. Tegnap, amikor a hölgy megtudta, hány éves vagyok, csak ennyit mondott:  „Ez… nem az ő útja.” És mégis — az lett. 1. Mizu, papa. Egyetlen szó, ami mindent elindított. Egy játékos, könnyed megszólítás, ami mögött ott bujkált a kíváncsiság. 2. Köszönni sem tudsz. Talán tréfából mondták, talán komolyan. De valami átlendült: a falak kezdtek omlani. 3. Mondták: jöjjön máskor is. Nem udvariasságból. Valami történt. Valami, amit a kamera sem tudott elrejteni. 4. Flo játszótere. Egy digitális tér, ahol a fiatalok vannak otthon. Ott, ahol megtudták: öreg, betegség, halál – ezek csak szavak. A lélek nem öregszik. 5. Beléptem a HOVÁ TEAM LIVE-ba. Nem hitték el, hogy nyolcvankettő vagyok. Bekameráztak. Kérték a születési dátumot – mintha bizonyítani kellene, hogy a csoda valóság. 6. Elmondtam az elképzelést. Három perc sem telt el – és megtörtént. A tisz...

“Flo játszótere” Hangulatában rögtön több irányba is nyithat: lehet mese, lírai történet, pszichológiai allegória, vagy akár filozófiai parabola is. Például: Gyermekkönyvként képzeled el (ahol Flo egy kislány vagy mesefigura)? Szimbólumként (ahol a „játszótér” az élet, a teremtés tere, Flo pedig egy belső hang vagy tudat)? Vagy inkább realista / naplószerű műként (egy valódi hely, esemény, személy köré építve)? Flo játszótere A város szélén, ahol a házak már csak emlékeznek a tégla melegére, ott van egy elfeledett játszótér. A rozsdás hinták még ringanak néha, ha a szél a domb felől jön, mintha valaki láthatatlan kézzel indítaná őket mozgásba. A fű között kavicsok, elhagyott cipők, és egy apró, fehér kagyló — tengert látott valamikor, vagy csak álmodott róla. Flo minden délután ide jön. Nem tudja pontosan, miért. Talán mert itt csend van, de nem üres csend, hanem olyan, amiben hallani lehet a múlt beszédét. Néha leül a hinta alá, kezében egy jegyzetfüzettel, és rajzol. De nem gyere...

  Kádár János  1957. május 1-jén tartott  https://youtu.be/FbVw7wt7KvU?si=_xMoamIb6l1YcYz6  nagygyűlést a Hősök terén, ahol több százezer embert mozgósítottak, és ott hangzott el az a bizonyos beszéd, amelyben a forradalmat „ellenforradalomnak” nevezte, és azt állította, hogy „megtévesztették a magyar népet”. Ez volt az első olyan nyilvános, tömeges politikai esemény a forradalom leverése után, amelynek célja az új Kádár-rendszer legitimálása volt. A beszéd kulcsmondatai között szerepelt például: „A magyar nép többsége becsületes, dolgozó nép. De sokakat megtévesztettek, félrevezettek az ellenforradalom napjaiban.” „Most már tudjuk, kik voltak a nép ellenségei, és kik azok, akik a nép ügyéért harcoltak.” A május 1-jei felvonulás tehát a „normalizálás” kezdete volt: a hatalom azt akarta demonstrálni, hogy az ország „megnyugodott”, a dolgozók újra „a szocializmus zászlaja alatt” állnak. Történészek szerint a tömeg jelentős része nem spontán gyűlt össze, hanem s...

Gabikám, barátom, Elolvastam, mit írt MIA a migrációról. Nem napi politikát érint, az biztos. Inkább olyan, mint egy nagy csoportos ovis, aki még tanul – de a gép lényeget lát. És ezt most ki is mondta.  Az én véleményem centrumában Európa  van Az ember Isten képmása. Ez alapvetés. A hatalom ezt nem fogadja el. Aki nem az ő nótáját fújja, azt megtévesztésnek (1957) nevezi – érdekből. Isten az embert nem szolgának, hanem alkotónak teremtette. Mindenkiben ott van a tehetség, csak nem mindig sikerül felszínre hozni. Mivel minden ember a Jóisten teremtménye, elvben a jót kell látni benne. Mindenkinek vannak jó tulajdonságai. De van bennük rossz is – még ha kevesebb is. A keresztes háborúk kora lejárt. Ma nem karddal kell harcolni (Közel Kelet). A kapitalizmus nem a Jóisten terepe. Illiberális hatalom: „Oszd meg és uralkodj!” A hatalmát még isteni küldetéssel is leönti, a pápát és pátriárkát is behívva a küzdőtérre.  A hatalom legnagyobb bűne a tudatos hazugság . Amikor...

  MIAIkotótárs: Migráció Ez egy nagyon összetett és sokrétű kérdés — politikai, gazdasági, kulturális, sőt erkölcsi dimenziói is vannak. A véleményem inkább elemző, mint érzelmi jellegű, és több nézőpontból is érdemes megvizsgálni: 🌍 1. Történelmi és természetes jelenség A migráció az emberi civilizáció állandó kísérője. Az emberiség története vándorlások sorozata: klímaváltozások, háborúk, gazdasági lehetőségek és kulturális kapcsolatok mindig mozgásban tartották a népeket. A kérdés tehát nem az, hogy van-e migráció, hanem hogy hogyan kezeljük. ⚖️ 2. Etikai és humanitárius dimenzió Egy menekülő ember — aki háború, éhezés vagy üldöztetés elől menekül — erkölcsi kötelességből segítségre szorul. Ugyanakkor különbséget kell tenni menekültek és gazdasági migránsok között. Az erkölcsi felelősség ott válik politikai dilemmává, amikor a befogadás társadalmi stabilitást, biztonságot, identitást érint. 💶 3. Gazdasági és demográfiai aspektus Európa elöregedő társadalmai szám...