Az ember nem árú, vagy még is?
1789 és 1956 a SZABADSÁG NAPJAI. Mi a legnagyobb baja a magyar társadalomnak? Mindig más a hibás. Mi pedig tökéletesnek látjuk magunkat. Elfelejtettünk a tükörbe nézni. Már az iskolában elkezdődik: „hülye a tanár, az én gyerekem nem hülye.” Ez a logika végigvonul az egész életünkön. Egyiknek „hülye” Magyar Péter, a másiknak Orbán Viktor. És persze jönnek a nagy szavak: gazemberek, hazaárulók… mintha így bármi megoldódna. Hatvan éve ugyanaz a lemez. Még a családokban is. Jó, ha valahol egység van – nálatok, nálunk. De miért van ez így? Mert nincs önismeretünk és nincs arányérzékünk. (Simonyi szavaival: 35 éves korra illene tudni, ki mit ér.) A társadalom leamortizálódott. És amikor ezt kimondom, rögtön jön a reflex: „de hát a németek jobbak talán?” – Igen, jobbak. Nálunk viszont mindig a másik a hibás. Amíg ezen nem változtatunk, nem lesz „kovász”, amely újraszervezi az ország egészséges szövetét. Hazugság uralkodik. A rendszer erre épül. A piacon mindent el kell adni. Csak...
