A jövő: együttműködés a valós és a virtuális térben

Területeket nem egyszerűen technológiai kérdésként érdemes nézni, hanem új társadalmi működésmódként. A valós és virtuális tér egyensúlya legalább ezeket érinti:

• Munka – iroda, otthoni munka, hibrid csapatok, virtuális együttműködés.
• Oktatás – tanterem, online tanulás, MI mint alkotótárs, közösségi tudásépítés.
• Család és emberi kapcsolatok – személyes jelenlét és digitális kapcsolattartás aránya.
• Közösségek – helyi közösségek és online hálózatok összekapcsolása.
• Demokrácia és közélet – személyes fórumok, digitális részvétel, folyamatos társadalmi párbeszéd.
• Egészség – személyes ellátás, telemedicina, digitális adatkövetés.
• Kultúra – színház, koncert, múzeum és ezek digitális megfelelői.
• Gazdaság és kereskedelem – fizikai üzlet és online piac, készpénz és digitális fizetés.
• Tudomány és kutatás – laboratóriumi valóság és globális digitális kutatói hálózat.
• Város és közlekedés – fizikai infrastruktúra és digitális irányítás, okosváros.
• Közigazgatás – személyes ügyintézés és digitális állam.
• Identitás és magánélet – valós személyiség, digitális identitás, adatvédelem.
• Szabadidő – sport, természet, személyes találkozás kontra képernyő és virtuális élmény.
• Alkotás – emberi intuíció, tapasztalat és MI-vel támogatott virtuális alkotótér.

Én azonban még egy szinttel feljebb vinném a gondolatot. Nem két külön világról van szó. Egyetlen emberi életté kezdenek összeolvadni.

A központi kérdés ezért ez lehet:

MIT TARTUNK MEG A VALÓS TÉRBEN, MIT VISZÜNK ÁT A VIRTUÁLIS TÉRBE, ÉS MIT ÉRDEMES A KETTŐ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉBŐL ÚJONNAN LÉTREHOZNI?

Ez már rendszerszemléleti kérdés. És szerintem ebből ki lehet bontani egy nagyon erős modellt is: EMBER – VALÓS TÉR – VIRTUÁLIS TÉR – KÖZÖSSÉG – MI, középen pedig az EGYENSÚLY.