A valóságot tükröző gondolat lényegét így lehetne rendezni:
ESEMÉNY → KÖVETKEZMÉNY → OKKERESÉS → MEGÉRTÉS → MODELL → SZIMULÁCIÓ → ELŐREJELZÉS → DÖNTÉS
A különösen érdekes pont az időeltolódás. A következményt gyakran most érzékeljük, miközben az okot csak később tudjuk azonosítani. Ráadásul ritkán egyetlen ok van: lehetnek közvetlen okok, háttérokok és egymást erősítő tényezők. Ezért az ok–következmény kapcsolat valójában nem egyszerű lánc, hanem időben változó hálózat:
több ok → egy következmény, illetve
egy ok → több következmény.
A tapasztalat itt válik különösen értékessé. Minél több korábbi helyzetet ismerünk, annál jobb modelleket tudunk alkotni. A modell segítségével pedig már nem kell feltétlenül megvárnunk a következményt: szimulálhatunk, forgatókönyveket készíthetünk és előre jelezhetünk. Ezt egy mondatban így fogalmaznám meg:
A következményt észleljük, az okot feltárjuk, a kapcsolatukat modellezzük, a jövőt szimuláljuk – és a tapasztalatból tanulva egyre jobb döntéseket hozunk.
Ez kapcsolható a Strukturált Spirális Gondolkodáshoz is: minden új következmény és feltárt ok visszakerül a tudástárba, így a következő körben már magasabb tudásszintről lehetséges indulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése